Deutsch (DE)
English (EN)
Greek (GR)
Italiano (IT)
Polski (PL)
Română (RO)
Slovensky (SK)
Slovenščina (SL)
Türkçe (TR)
Česká (CZ)
A magyarországi gyorsforgalmi úthálózat kialakítása hosszú és összetett folyamat volt, amely több mint hat évtizedet vett igénybe. Ha az első autópályaszakasz megnyitását vesszük kiindulópontnak, akkor a hálózat fejlődése és bővülése 60 éves történelmi ívet húz maga után. Az ilyen nagyszabású infrastruktúra-fejlesztések természetesen alapos tervezést igényeltek, amely az alapját képezte a későbbi megvalósításnak.
Az 1961-ben készült tervet, amely Budapest központú sugaras gyorsforgalmi hálózatot vetített előre, egy előző, sokkal korábbi, 1941-ből származó terv is megelőzte. Dr. vitéz Vásárhelyi Boldizsár mérnök és közgazdász ekkor vetette papírra az „AUTOMOBIL-PÁLYÁK műszaki követelményei és a magyar gépjárómű-pályák kialakításának programmja” című munkáját, amelyben a Budapestet elkerülő körgyűrű koncepcióját is bemutatta. Vásárhelyi terveiben azonban Budapest elkerülése, és így a főváros belső közlekedési problémáinak megoldása központi szerepet kapott, ami eltér az 1961-es tervek fókuszától.
A gyorsforgalmi utak fejlesztése Magyarországon hamar megkezdődött, hiszen 1942-ben már létrehozták a Ferihegyi repülőtérre vezető gyorsforgalmi utat, amely ugyan nem autópálya volt, de kereszteződések nélküli kialakítása előtanulmányként szolgált a későbbi autópálya-építésekhez. Vásárhelyi Boldizsár közreműködése ebben a projektben is jelentős volt. A Vásárhelyi által megálmodott gyorsforgalmi hálózat, mintegy 1.770 kilométernyi útszakasszal, számos tekintetben előrevetítette a modern magyar gyorsforgalmi úthálózatot. Az 1941-es tervben szereplő teljes körgyűrű elképzelés – mely Budapestet teljes mértékben elkerültette volna – még napjainkra sem valósult meg teljesen, hiszen az M0-s autóút sem teljes körű ma. Dr. vitéz Vásárhelyi Boldizsár elképzelései és a modern fejlesztések között sok hasonlóság fedezhető fel, ami arra utal, hogy az általa megfogalmazott vízió egyfajta előretekintő alapként szolgálhatott az elkövetkezendő évtizedek infrastruktúrafejlesztési irányainak kijelölésében.
Az ő tervei és munkája révén betekinthetünk egy olyan jövőbe, amelynek egyes elemei csak hosszú idő elteltével öltöttek testet, igazolva a kiváló szakember látásmódjának időtállóságát.
